Tagjaink

Becsei Anita és Mandy (keverék)

Sziasztok! Becsei Anitának hívnak. Hétköznaponként könyvelőként dolgozom egy multinacionális cégnél. Szabadidőmben kutyázom (jelenleg ez kimerül az agility-ben, de szeretném bővíteni az ebbe tartozó tevékenységeket), olvasok, barátokkal találkozok ja, és persze az elmaradhatatlan, de nagyon nem kedvelt házimunka is ebbe a szabadidős kategóriába tartozik :). Mandy 3 éves staffordshire és valami egyéb keverék szuka kutymorgó.:) Ő igazából Anyukámék kutyája én csak a pótmamája vagyok, azaz én járok vele suliba-agilityzni, szóval én szervezem számára a jó bulikat :).:) Mandy-vel a viszonyunkat nagyon jónak mondanám nyilván van mit csiszolni, de nagyon szeretek vele foglalkozni. Az agility-t az edzőnk Acsády Kriszti mindent elsöprő lelkesedése, lelkesítése miatt kezdtem el, csak jó lehet ez az ugribugri alapon. Hát a kezdetek nehezek voltak, én se nagyon értettem, hogy mit kell csinálni, elképzelni se tudtam, hogy a Mandy-t, hogy fogom ezekre megtanítani :).:) De folyamatosan elkezdtünk fejlődni és december elején részt vehettünk életünk első versenyén a Tordas Kupán kezdő midi kategóriában. Sajnos nem értünk el kiemelkedő eredményt, de nem is baj, mert mindketten nagyon jól éreztük magunkat és csak dicséretben részesültünk az edzőktől (ez azért nem mindig szokott így lenni 🙂 ) Célom további versenyeken is indulni Mandy-vel és minél jobb eredményeket elérni.

***

Bencze Zsófia és Vénusz (keverék)

venuszVénuszt 2013. nyarán fogadtam örökbe, és még az év őszén kezdtünk el agilityzni, ekkor 1 éves volt. Ő az első kutyám, nagyon vártam az érkezését, ezért már jóval hamarabb megszületett a gondolat, hogy ezt a sportot szeretném vele űzni. Vénusz erre tökéletesen alkalmas, lévén, hogy vizsla-agár keverék, tele van energiával. Nagyon élvezi amikor pályán lehet, néha talán túlságosan is. 🙂
A jövőben szeretnénk minél magasabb szintre jutni, de a fő cél mindig is az volt, és az lesz, hogy jól érezzük magunkat és kellemesen töltsük együtt az időt.

***

Berey Eszter és Pato (beagle)

Berey Eszternek hívnak és imádom a kutyámat, de ezt ő is tudja 😀:D. 26 éves koromig a belvárosban éltünk, ezért nem lehetett kutyánk. Amikor kiköltöztünk Pomázra, Mamimnak minden nap elmondtam, hogy most már lehetne egy kutya. Pato 2010. májusában került hozzánk, februárban lesz két éves. Merényletet követtem el az egész család ellen, mert senki nem tudott az érkezéséről. Egy idős bácsitól hoztam el, aki nem nagyon tudott vele mit kezdeni. Az utcán láttam meg és szerelem volt első látásra.

Nekem nagyon fontos volt, hogy olyan kutyám legyen, akivel lehet „közösségbe” menni, ezért már az elején elkezdtünk oviba járni. (Mamim ezt nagyon viccesnek tartotta, mert szerinte az én próbálkozásaim feleslegesek, mert Pato nevelhetetlen. Szerintem nincs lehetetlen csak tehetetlen.) Utána sikeresen letettük az alapfokú vizsgát, viszont a középfokú vizsga még hátra van. Patot a végén már ezek a dolgok nem nagyon hozták lázba és egyszer csak megláttam, hogy a kutyasulin van agility, na nem is haboztam megszerveztem a kimenetelt és Pato nevében mondhatom, hogy mind a ketten nagyon élvezzük 😀:D. Persze itt is az elején be kellett mutatkoznia, hogy néha akaratos. Viszont azt kell mondanom, hogy most már nagyon együttműködő. És én leszek a legbüszkébb kutya gazdi, ha Pato ügyes lesz tavasszal az első versenyén 😀:D

***

Csúcs Berni és Babóca, Szonja (keverékek)

baboszonjaKét kutyám, Babóca és Szonja 2013. őszén születtek és a tél közepén kerültek hozzánk. El is kezdtem velük jàrni a Z-kutyaiskolára kutyaoviba majd mindkettővel elvégeztem az alap-és középfokú tanfolyamot. Majd továbbra is folytattuk a sulizást és elkezdtünk agilityzni (még nem voltak 1 évesek se a kutyik). Mivel Babóca kutyám nagyon alkalmas erre a sportra (vizsla-labrador keverék) és nagyon élvezi is,ezért vele kezdtem el komolyabban az agilityt,de Szonjával (komondor-moszkvai őrkutya keverék) is lejárok edzésekre ugri-bugrizni, mert ő is élvezi, – vele még nem voltam versenyen. Babócával kezdő kategóriában versenyzek,de januártól már A1-esek leszünk. Mindhárman nagyon élvezzük az agilityt és szerintem ez a legfontosabb

***

Dobó Nagy Csaba és Pattogó-Parázs Apóka (pumi)

apokaKözel negyven éve kutyázom és tenyésztéssel is foglalkozom. Úgy érzem, hogy nagyon jól döntött a családunk, amikor hat és fél éve a pumi fajtát választottuk. Apóka az első pumi almunkba született. Három-négy hetes korától Ő volt az, aki kinézett rám az alomból, és azóta is működik a szemkontaktus. Ezután nem volt kétséges, hogy Ő az én kutyám lesz. Nagyon sikeres karriert futott be kiállításokon. Pischoff Ferenc Magyar Pásztorkutyás iskolájában szereztük meg a munkakutya kiképzés alapjait. Itt Pomázon kezdtünk agilityzni 2013. októberében. Apóka egy nagyon jó képességű, maxi pályás kutya, amennyire csak tudok, szeretnék annyira felfejlődni, hogy ezt a képességét be is tudjuk mutatni. Nagyon jó érzés látni, hogy egy-egy jól sikerült futam után mennyire örül Apóka – ez talán a legfontosabb ebben a sportban. Jelenleg már A2-ben versenyzünk.

***

Ferencz Mónika és Süti (tibeti terrier)

Én egy igazi hétköznapi aktakukac vagyok, akinek a kutyázás, a kutyás sportok jelentik az aktív pihenést, és a kitörést a beton-és papírdzsungelből :):).

A kutyám, Süti másfél éves tibeti terrier kislány, elképesztő mozgásigénnyel és jókedvvel :).

Elvégeztem az alap- és középfokú tanfolyamokat, és bár Süti mindenre képes volt, ami ezekhez kellett, a viszonyunk nem volt tökéletes. Így olyan életmód tevékenységet kerestem, ami egyszerre javít ezen a problémán és fáraszt el mindkettőnket :):).

Süti rettentően szereti az agilityt, nagyon gyorsan és ügyesen halad előre, ő a pálya bohóca :). Számomra pedig nagyon jó érzés, hogy a közös munka mennyire élvezetesen és hatékonyan oldotta meg -jórészt, mert fejlődni mindig van hova- a nehézségeinket.

Mivel számomra az agility életmódprogram, én nem tervezek versenyeket, csak élvezem a közös munkát, mozgást, és a remek társaságot, amibe olykor a párom is bekapcsolódik :):).

***

Győrfi Heni és Kira (keverék)

Hosszú évekig csak tervezgettem, hogy “el kellene menni agilityzni”, ki kellene próbálni, de nem jutottam el a megvalósításig… A sétáink során láttam, hogy Kira szívesen ugrál fatönkökre, boldogan kerülgeti az oszlopokat a kedvemért (na meg a jutifalatért), így amikor Judit (Lolka gazdi) karon fogott és elvitt minket Pomázra, az AgilityzZ Kutyás Klubba, nem tiltakoztam…

Elsőre megtetszett és Kircsi is szemmel láthatóan jól érezte magát, de ennek ellenére nem terveztem komolyabb “agilityzést”, mert azt gondoltam Kira a testalkatánál fogva nem az a kifejezett agilityre termett kutya…

De! 🙂:)

3-4 alkalom után azt vettem észre, hogy Kira a mindennapi sétáink során könnyebben irányítható, szófogadóbb, sokkal jobban figyel rám! Fantasztikus érzés volt, hogy szinte észrevétlen, játékos módon tovább fejlődött a kapcsolatunk!

Mivel problémás kutyákkal foglalkozom, – www.kutyatrening.hu – a kikapcsolódáson kívül épp ez volt a döntő érv, ami miatt végül letettem a voksom az agility mellett és ajánlom most már a legtöbb gazdinak is, akivel együtt dolgozom.

Külön köszönet Krisztának, hogy nagyon figyeli, hogy a kutyák és így Kircsi is minden pillanatát élvezze az agilitynek, aki így egyre lelkesebb, egyre gyorsabb, egyre ügyesebb! És a gazdája is… 😉;)

***

Hámori Péter és Luca, Füli (vizsloidok)

LucaLuca hosszúszőrű magyar vizsla, 2011. decembere, azaz 8 hetes kora óta van velem. Bár jólnevelt és engedelmes, sok parancsszót ismer, igazi kis hercegnőként tökéletesen tudja, hogy bárkit az ujja köré csavarhat (nyilván velem az élen) még ha néha makacskodik is. Igazi vizslaként tisztában van vele, hogy nyilván minden kétlábú arra született, hogy őt etesse és ajnározza. De leginkább etesse. Agilityzni 2015. szeptember elején kezdtünk el, bár nem egy elveszett eset, de a pályán (egyelőre) inkább a szépségével hódit.

FüliFüli 2014. januárjában született német-magyar vizsla szerelemgyerekként, majdnem egyéves korában került hozzám menhelyről majd ideiglenes örökbefogadótól. Az első pár héten le kellett tisztázzuk, hogy nem eszünk két lábbal a konyhapultról, nem ugrálunk a kanapén, nem kergetünk meg minden kisebb állatot, de pár hónap alatt (nagyjából) megértette. Időközben egy gyönyörű vizslapasivá érett, nagyon ragaszkodó és imád mozogni: minden lehetőséget kihasznál, hogy felmásszon valamilyen magasabb helyre (farakás, támfal), ugrik, rohan. Így jött az ötlet, hogy csatornázzuk ezt megfelelő irányba és 2015. szeptemberében kezdjük el agility-képzését. Nagyon fogékony, örömmel csinál mindent, gyorsan fejlődik és ha egyszer én is felnövök hozzá agility terén, szerintem még sokra visszük.

***

Holló Beáta és Afi, Misa (huskyk), Tróger, Kajla (keverékek)
KajlaNégy befogadott kutyánkkal járunk agilityzni nagyjából másfél éve, kisebb-nagyobb kihagyásokkal. Először két fekete, vélhetőleg schnauzer keverék ebünkkel kezdtük, miután sikerült őket több alap- és középfokú tanfolyam után olyan állapotba hozni, hogy ki mertük próbálni az agilityt… Amikor hozzánk kerültek, akkor sokáig Trógia kapun sem mertek kilépni, más kutyákkal való találkozáskor vagy támadólag vagy teljes lefagyás üzemmódban működtek. Az első próbálkozások a vicc kategóriába tartoztak, de aztán pár alkalom után javult a helyzet és már egész ügyesek kezdenek lenni. A kihagyások azért meglátszanak rajtuk, de én elégedett vagyok. Sokat javított a kapcsolatunkon, a figyelmükön és szerintem az önbizalmunkon is.

AfiA másik kettő kutyusunk kettő, két éve befogadott husky, egy hét és egy öt éves. Misa, túl egy csípő műtéten, lelkesen ugrabugrál az edzéseken, figyel és nagyon szeret dolgozni.
Afi, aki viszont nagyon szép, ezzel szemben meglehetősen önfejű, ha épp úgy gondolja gyönyörűen dolgozik, ha viszont nincs kedve, akkor szépen néz rám a kék szemeivel és úgy tesz, mint aki nem is tudja hol van. Ezt nehezen viselem, most dolgozunk rajta, hogy Misakicsit visszább vegyen az arcából,… Nehéz.
Ennek ellenére velük is élvezem az edzést és szintén azt veszem észre, hogy javít a kapcsolatunkon, az irányíthatóságukon és lefárasztja őket, ami nem utolsó szempont. Örülök, hogy elkezdtük és az edzők és a csapat is nagyon jó. A gyerek agilityt pedig külön tudom ajánlani minden gyerekes kutyásnak, arra is járunk, igazi fejlesztő foglalkozásnak is beillik.

***

Platthy Zsuzsa és Csipesz (airedale terrier)

csipeszCsipesz airedale terrier, a Syrius Laybel kennelből. 2013. tavaszán született és 11 hetesen került hozzánk. Azonnal beleszeretett mindenki, a 11 unoka is. Rendszeresen jön velem az iskolába, ahol gyerekek között tanulhatja, hogyan is kell viselkedni. Hatalmas mozgásigénye van, ezért találtam ki neki az agilityt. Sajnos nem jutunk el olyan sűrűn, mint szeretném, de beszereztem itthonra is néhány dolgot és lehet gyakorolni. Szerintem gyorsan fejlődik, gyorsabban, mint én. Nagyon szeretjük mindketten ezt a mozgásformát és őrülünk hogy a Z kutyasulira rátaláltunk.

***

Reményi Lili, Missy (arany retriever) és Hédi (pumi)

Missy


Első kutyám Missy, egy golden retriever 2012-ben 1,5 évesen került hozzám és egy évvel később kezdtem el vele agilityzni -, először csak hobbi szinten. Hamar kiderült hogy Missy imád agilityzni, ezért kb. fél évvel később eljutottunk első versenyünkre Gyulára -, azóta több versenyen voltunk kisebb-nagyobb sikerekkel. Jelenleg A1-es szinten versenyzünk, szeretnék magasabb szinten is majd versenyezni vele, de a fő cél, hogy továbbra is ilyen lelkesedéssel dolgozzon velem együtt.

Második kutyámat, Hédit 2014. hediszeptemberében kaptam – vele màr komolyabb agilitys terveim vannak kiskorától.
Jelenleg 1éves mult, nagyon élvezi az agilityt és imàd dolgozni. A jövőben szeretnék kijutni vele nagyobb versenyekre is.

 

***

Standovár Bogi és Tekla (közép-spicc), Bingo (amstaff keverék)

BingoTekla

Tekla  német közép-spicc, 2011-ben, nagyon fiatalon, 5 hetesen került hozzám – a születési helyén rossz körülmények közt élt, innen mentettem ki. 2013. szeptemberében kezdtem vele agilityzni; eleinte az volt a cél, hogy legyen egy közös hobbink, ahol kiélheti a fölös energiáit. Az már pár alkalom után is látszott, hogy a gyorsasága, fordulékonysága és gyors reakcióideje alkalmassá teszik erre a sportra, és mivel láthatóan élvezte is a közös munkát, onnantól kezdve módosultak a céljaink is. Egyre több edzésen vettünk részt, heti rendszerességgel; bekerültünk a versenycsapatba és elkezdtünk versenyekre járni, ahol szép eredményeket értünk el. Jelenleg A1-ben versenyez, és reményeim szerint jövőre már A2-ben indulhat. Kicsit olyan szempontból hátránnyal indul, hogy nem kölyökkorban kezdtem el vele a sportot, de ettől függetlenül szeretnék majd rangosabb versenyeken is indulni vele a közeljövőben, ill. válogatókon részt venni.

Mióta agilityzek, elvégeztük a kutyaiskolán az alap- és középfokú tanfolyamot is, Teklával és a másik kutyámmal, Bingoval is, aki mentett amerikai staffordshire terrier keverék. Vele hobbi szinten életmód agilityzünk, a cél a közös akció, oldás és a többi kutya figyelmen kívül hagyása.

***

Szabó Eszter és Cseri-Subás Sári (pumi)

(Kép)
(Bemutatkozás)

 

Reklámok

3 hozzászólás a(z) Tagjaink bejegyzéshez

  1. Takács kati szerint:

    Nagyon örülök, hogy két ismerős nevet is találtam: Gegus Ildikó és Kornhoffer Mónia egyaránt örökbefogadónk: az “Állat és Ember” Állatvédő Egyesülettől örökbe fogadott kutyikkal járnak hozzátok!

  2. kabasolyom szerint:

    😀 😀 bizony, jó kis csapatunk van!!! 🙂 🙂 🙂

  3. Apróhölgy szerint:

    A legjobb 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s