Mi is az az agility?

Az agility elsősorban a kutya és az ember kapcsolatát elmélyítő, hazánkban is egyre népszerűbbé váló kutyás sport.

Története egészen 1978-ig nyúlik vissza, amikor is egy kreatív fiatalembert (Peter Meanwellt) bíztak meg egy kutyakiállítást népszerűsítendő bemutató szervezésével. Emberünk nagy kutyás és egyben a lovak szerelmese is volt: kialakított hát a lovas díjugratáshoz hasonló (csak kutya méretre szabott) akadálysort, amin a munkakutyások meghatározott sorrendben átvitték kutyáikat.

A dolog osztatlan sikert aratott, egyre több kutyás klub szeretett volna részt venni benne… Így joggal merült fel a változtatás igénye, ami két ugyancsak nemes férfiú, John Gilbert és Peter Luis nevéhez fűződik... Ők bővítették az akadály elemeket, a pályán lévő akadályok sorrendjét ismeretlenné tették, ill. szintidőhöz kötötték a pálya teljesítését. (Erről többet, s részletesebben itt olvashatsz: Agility-hungary.)

Hogy hazánkban hogy terjedt el… az előbbi oldalon erről is olvashatsz. Lényeg, hogy mint minden szuper dolog, az agility is viszonylag gyors lefolyás alatt a rabjává tett – nem is kevés – embert, s négylábú barátaikat.

A szó jelentése egyébként “fürgeség”, vagy “gyorsaság”, ami híven tükrözi lényegét: adott egy agility pálya. Adottak benne különböző, a kutya ügyességét próbára tevő akadályok (úm.: magasugró akadály, kúszócső, palánk, hinta, karika, szlalom, stb. …).

Az edző (versenyen pedig a bíró) feladata, hogy kialakítson egy pálya sorrendet… és itt jön a neheze. A gazdi kutya nélkül bejárja az adott pályát, megtanulja a helyes sorrendet (pl. akadály1, szlalom, akadály2, hinta, akadály3), majd a pályabejárás végén elmegy a kutyáért, odamegy az első akadályhoz és – – – és vagy sikerül a helyes sorrend lefutása megadott idő alatt, – vagy nem :).

Mivel a kutyus nem tudja a sorrendet, ezért csak a gazdira hagyatkozhat. Ő szóval, kézjelekkel, testmozgással segíthet neki – minél többet gyakorolnak, annál jobban értik egymás mozdulatait, egymás jelzéseit, hangjeleit, annál rutinosabban megy az akadályok átugrása (nem feldöntése), a felmászásuk rá (nem kikerülésük), a cikázás a szlalom között, stb.

Az edzéseken mind falatkával, mind labdával, jó szóval, simogatással lehet bátorítani és motiválni a kutyust, míg versenyeken kisebbfajta (?) nehezítés, hogy semmi sem lehet a gazdinál (sem játék, sem póráz, a kutyán pedig se nyakörv, semmi).

Az agility tehát egy közös “játék“, ember és kutya között. Kondíciónövelő, hiszen futkározni, ugrálni kell hozzá (főleg a kutyának, de azért a gazdi sem állhat egy helyben;)…). Szabadban, jó levegőn zajlik, (és ideális esetben jó társaságban:) ), így kitűnő kikapcsolódási lehetőség is :).

Miután a pálya teljesítése nem egyszerű, jó, ha a kutyus rendelkezik legalább alapképzettséggel, hiszen behívhatónak, irányíthatónak kell lennie, s nem szaladgálhat csak úgy össze-vissza a pályán. Így a kutyusok agility közben nem csak hogy mozognak, de megerősítik az engedelmes képzéseken elsajátított parancsszavakat is, hiszen a legtöbbet közülük folyamatosan használják edzés közben is.